Edvard Munch: Skrik (1893)
A norvégok, akiknél a választás nemhogy demokratikus, de zavarba ejtően az, hiszen még csak nem is pártlistákra szavaznak, hanem összevissza lehet a listákon belül is sorrendet meghatározni. Arra szavazol akire szeretnél – mondják összefoglalóan. Nincs magázás sem a norvégban, nemes egyszerűséggel kihalt, hiszen mindenki egyenlő, a természet rendje szerint. Amúgyis a természet sokkal nagyobb szerepet játszik a norvégok életében, mint más népeknél. Ők együtt élnek a természettel. Amíg mások biztonságos menedéket keresnek nagy viharban, ők kimennek a házakból és “egyesülnek Természet Anyánkkal”.
Orbán Viktor nemrégiben Norvégiában járt, akkor azt mondta, hogy a magyarok mindig is irigyelték Norvégiát, mert "mi is szeretnénk ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott és jómódú viszonyok között élni". A „nyugodt és kiegyensúlyozott” a felszín. Norvégia egyáltalán nem ilyen egységes „béke (fél) szigete”. Egyáltalán mi az, hogy Norvégia? Nem kezdek történelmi fejtegetésekbe, azt az interneten is meg lehet találni. Az átlag norvég fejben (ami persze nincs) van Osló (ejtsd uszlu) a világváros, egyesek szerint itt élnek norvégok is és van a többi Norvégia, ahol külön világot képez Bergen (regnáló nagykövet erősítette ezt meg, hogy az nem is Norvégia része!). És persze a számik (lappok) is külön területet hasítanak ki Norvégiából. A nemzet fogalma így érdekessé válhat (vö. a soknemzetiségű Kanada, ahol Ottawát mint a nemzet fővárosát emlegetik!). Így akarják a kanadaiak. A norvégok pedig inkább elhatárolódnak, amint írtam, még önmaguktól is. A hatvanas évek gazdasági nehézségben is megedződött vagy inkább meggyötört norvég lélek visszavágott a mára lesajnálttá vált svédeknek a második világháborúért (a németek ellenállás nélkül vonatozhattak át Svédországon, hogy ’Quisling Norvégiáját’ bekebelezzék). Mára gazdagabbak és nem élnek "rabigában", azaz elhatárolódtak az EU-tól.
Az elhatárolódás azonban nem csak politikai, hanem kulturális, és „emlékezeti” is. Mintha nem is lenne Norvégia Európa része. Egyetemet végzett barátom a Nagy Francia Forradalmat a XIV. századra tippelte, NATO-katona barátja pedig Ibsent egy hajónak vélte (szolgált is rajta). De az eggyel idősebb generációnál sem tapasztaltam túl sok hajlandóságot a többi-Európa megismerésére, Alain Delonról például még csak nem is hallottak. Az európai identitás helyett inkább a „mi vikingek” az, amit gyakrabban hallottam.
Egy 32 éves nordikus alkatú férfit letartóztattak - szóltak a következő híradások. Furcsa ez a „nordikus”, mert olyan nem nagyon van. A norvégok túlnyomóan barnák, a svédek azok, akik inkább szőkék. Tehát nem annyira közülük valónak néz ki. A férfi a hasonlókorú norvég férfiakhoz képest zavarba ejtően művelt és világlátott. Ez sem könnyíti meg a vele való azonosulást.
A hivatalos norvég politika befogadó és elfogadó. Beszédes példa erre, hogy kétféle dialektust is elfogadnak mind írásban mind szóban (bokmål és nynorsk) és így magát az az ország nevét is kétféleképpen is lehet mondani/írni (Norge és Noreg) Az egyik legfontosabb szimbólumot, a zászlót is kétféleképpen lobogtatni (180 fokkal elforgatva). Ugyanakkor ha megnézzük az Alkotmányát, szigorúbb mint a magyar, vallási tekintetben mindenképpen, hiszen kimondja, hogy Norvégiában államvallás van. Ha ezt nagyon komolyan vennék, akkor a bevándorló másvallásúak igen kellemetlenül érezhetnék magukat. Ez a kettősség feszíti a norvég társadalmat, és ez a látszólag csupán egy őrült tette végre arra indíthatja el a közgondolkodást, hogy a kérdést feldolgozzák, de legalább tematizálják.
Hogy mennyire fog ez a véres péntek a fejekben paradigmaváltást okozni, az még nem látható. Lehetséges, hogy egy elszigetelt jelenségnek tartják majd, hiszen könnyebb a béke és biztonság paradigmánál maradni. A multietnicitás és multikulturálitás problémája pedig igazából főként Oslót érinti (egyelőre).
Breivik magányos farkasnak látszik. Őrültek mindenhol vannak, gondolhatnánk, de amíg nem göngyölítik fel a teljes akciót, addig a külső szemlélő számára Norvégia elhatárolódott az európai identitástól és értékektől.
Cs. E.
