Délvidéki história

Újabb tizenötperces hírnév: elfogták az utolsó még bújkáló szerb háborús bűnöst Goran Hadzsicot. És ismételten nem érdektelen a helyszín. Az üzenet, ami a hírekben néma marad, pedig magáért beszél: Fruška Gora hegység, Krušedol környéke. Igen, megint a Vajdaság, de ezúttal a Szerémségben járunk. Abban a Szerémségben, aminek nyugati felét jelenleg Horvátország (horvátul Srijem) keleti felét pedig Szerbia birtokolja (szerbül Срем / Srem). Bár 2006-ban már Nenad Čanak, tudni vélte, hogy Hadzsic a Tarcal-hegység egyik monostorában bújkál, a szerb hatóságok csak 2011. július 20-án fogták el. És a szerb ortodox egyház rögtön tagadja, hogy segítette volna a szökésben.

De lépjünk vissza egy kicsit a történelemben, hogy megértsük Fruška Gorat, Krušedolt, a hely szellemét, a szerbek üzenetét, ahol természetesen van magyar szál is.

És akkor rögtön a név. Fruška Gora magyarul Tarcal-hegység, Köleshegynek is nevezik. A vajdasági alföldi szterotíp tájképet a Tarcal-hegység töri meg lágy lankáival és inkább a Dunántúlra emlékeztet, szőlőtermő, bortermelő vidéke pedig a rómaiak számára is ismert volt (Sirmium néven). Sőt, a vidék borai később királyi asztalokra kerültek.

Az 1420-as években a huszitizmus fellegvára lett a hegység és Zsigmond, a luxembourgi, Marchiali Jakab ferences szerzetest küldi ellenük, aki tűzzel-vassal irtja az eretnekeket és vezényli őket máglyára. A fanatikus inkvizitor jó munkát végzett, sikeres volt a térítés: 25 000 ember a mérleg, akit nem végeztek ki, az Moldvába menekült. Ez volt az első tudatos pusztítása a magyar lakosságnak, igaz, vallási köntösbe csomagolva, Nemeskürty szavaival élve a legelső magyar Atlantiszra került sor. Ekkortól válik a Szerémség a szerbség (később a horvátság) számára eszmei-etnikai-vallási bázissá, északi irányba kiröptető bölcsővé. A több hullámban betelpült magyarok pedig jobb esetben szorványként maradhattak meg Maradékon is (ez a falu neve!), amolyan délvidéki csángó sors köszönt vissza.

Az Ottomán területek térképe

A Szerémség 1764-ben Fiúméért cserében került Horvátországhoz. A Tarcal-hegységben a 18. századig 15 ortodox kolsotor épült (Beocin, Vrdnik, Rakovac, Krusedol, Hopovo, Remete, Görgeteg), sőt 1848-ban Karlóca (Sremski Karlovci) szerb mozgalmi központ lett, szintén itt található az 1791-ben alapított gimnázium, ami Szerbia első közoktatási intézménye, ahol a szerb történelem meghatározó figurái tanultak, és a Szerémségben található legrégebbi szerb olvasókör is. A szerbség számára szent hely ez, szerb Szent Hegynek is hívják.

A Krušedol kolostort alapító Brankovic (Stevan, Makszim és Jovan szentek lettek) és az Obrenovic család itt nyugszik, ahogy III. Arsenije Carnojevic is, aki a szerb népet vezette Koszovó és Metohiából észak felé, a török hódítók elől menekülve. Sőt Milutin király köntöse és Nagy Péter orosz cár (egyik) lepedőjét is itt őrzik ereklyeként. Illetve Djordje Petrovic, a törökök elleni felkelés vezetője is itt élt.

Tehát tényleg itt sűrűsödik az egész szerb történelem és ortodoxia, mely alapvetően a török-és magyar elnyomók elleni küzdelmet jelenti. 

Érdekes, hogy 2009-ben Közép-Európa állam-és kormányfői Újvidéken megtartott csúcsértekezletének alkalmából ellátogattak Krušedolba és Karlócára is, ahol megtekintették a béke kápolnáját, melyet 1817-ben építettek azon a helyen, ahol 1699. január 16-án, aláírták a békeszerződést az ottomán birodalom valamint Ausztria és szövetségesei között.

2011. nyarán pedig itt fogják el az utolsó háborús bűnöst, a szerbek szent helyén. Itt bújkált Hadzic a szimbolikus szent helyen, de kiderült, a horvátországi szerb nem részese a szerb szent történelemnek. Legalábbis a jelenlegi szerb vezetés számára nem.

kng