New York, New York

Pár nap alatt voltaképpen nem lehet elmélyülni a városban, a társadalomban, a mindennapi életben, a felszínnel való találkozás, az első benyomások (ha tetszik impressziók) azonban mégis meghatározók. Belekóstoltunk. Tetszett.

A nagyváros.

Vasbeton, üveg, vasbeton, fém, üveg, felhőkarcolók, hömpölygő tömeg, gözölgő csatortna, autók és sárga taxik, szagok kavalkádja, forró latte-k, jeges teák - elképesztő mennyiségben, zászlók, nyüzsgés és rohanás, és van benne emberi, van benne lélegző természet, illetve urbanizált vadon. A dzsungel átlátható, a városszerkezet első pillanattól kezdve olvasható: kelet-nyugat a számoké, észak-dél az avenue-ké, és a Central Park a közép (mármint Manhattené). Ismeretlenül sem lehet elveszni, és az első sztereotípiák is azonnal leomlanak: New York nem zsúfolt beton rengeteg, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy tiszta-e vagy sem, mindenesetre az utcák szélesek és a magas épületek nem nyomasztóak, inkább szédítőek, az előcsarnokok art deco, bauhaus, néhol egy kis szecesszió, márványból, és valóban arra inspirálják az embert, hogy bemenjen; talán inkább fogadóterek ezek, élővirággal, zöld növényzettel. A távolságok bejárhatóak, az utcákat, épületeket, tereket, emberek lepik el, gyalog, biciklivel, és a közvetlenség ’Are Ya Guys Fine?’ mindenütt ott van. Talán mindenki tudja milyen idegennek lenni, talán a bevándorlók szolidaritásának öröksége ez, nem engednek elveszni és nem az atomizált zombik világa ez. Vagy 9/11 ilyen hatással bír?

Az agresszió nem jellemző, nem érezhető a nyílt provokáció, kedvesség, nyitottság inkább és az egymásra odafigyelés. Mindenki részévé válik.