God Bless America – Isten, áldd meg a magyart

Are there any differences? Van különbség?

Biztonság és rend vagy rend és biztonság már az országba lépés előtt domináns, az országon belül pedig meghatározó.

Bronx, New York Yankees vs Chicago White Socks baseball meccs, egy szokásos idény meccs (a baseball szabályaiban nem vagyok túl járatos, és nem is rajongok a baseball-ért, de szerintem kihagyhatatlan kulturális-társadalmi-és sportélmény), több mint 40000 nézővel a Yankee Stadium-ban. Természetesen metróval érkezünk a külvárosi helyszínre, hömpölygő tömeg, de mindenütt ott a segítség: ’How May I Help You?’ feliratú táblákkal cirklálnak a tömegben, illetve jól látható információs pultok fogadják a vendégeket. A táskákat szigorúan ellenőrzik, bejutunk, de még valamit gyorsan enni és inni kellene – mi más mint ’Dog’, autentikus ’Bronx Dog’ és Cola, később persze még vajas popcorn egy vödörrel. Sorban állás közben persze elkezdődik a meccs az amerikai himnusszal, értjük, hogy most már mennünk kéne, szerencsére gyorsan megtaláljuk a helyünket, és kezdődhet számunkra is a show. És valóban a meccsen túl, több mint háromórás show-val szórakoztatják a tömeget. Bár szerencsére kis csapatunkban volt baseballhoz értő, így a szabályok ismeretével sem utolsó a játék élvezete. Szóval sokszor cserélnek a csapatok a pályán, egymást követik az ütő játékosok, ezeket a kis szüneteket kihasználva folyamatos reklámok, szurkoló-buzdítórigmusok, szurkoló kvízjátékok, nézői üzenetek futnak az óriáskivetítőn, és persze zene is szól. A csapat játékosairól mindent meg lehet tudni a meccs alatt, sőt, rá kellett döbbenjek, hogy ez a népsport az amerikai történelem szerves része, legendákkal, múlttal, hősökkel, vereségekkel, győzelmekkel. A nevek alapján pedig egyértelmű, hogy külvárosi, egykori bevándorlók grundjátékosai alkotják a többséget. Számukra a baseball az integráció és a kiugrásra való lehetőség szimbóluma, vagyis teljes valósága.

Bronxban vagyunk, de a szurkolók nem agresszívek, nincs tülekedés, lökdösődés (persze a Chicagoiak elkülönített szektorban vannak, nincs átjárásra lehetőség). A többség baráti társaságból áll, kisgyermekes családok, több gyermekkel és sokszor karonülő csecsemővel, nagymama, nagypapa, ja és a turisták. Élvezik a meccset.

Majd nagyjából a meccs közepén a hangosbemondóban megkérnek mindenkit, hogy álljunk fel, és köszönjük meg együtt mindazok munkáját, akik a biztonságunkra és a rendre vigyáznak. A stadion feláll, baseball sapkák lekerülnek a fejekről, szívre tett kézzel harsogja egy egész stadion a ’God Bless America’ dalt, nevezzük szózatnak; és közben az óriás kivetőkön az amerikai zászlót és a jelenlévő rendőröket mutatják. (Hirtelen beugrik egy kép, ahogy ugyanez megtörténik egy FTC-UTE meccsen... Álom ez vagy valóság...?)

Aztán taps, majd folytatódik a meccs tovább. A Yankees ezúttal 2-3-ra kikapott, de ahogy vége volt a meccsnek megjelennek a ’Please drive home safely!’ feliratok, elindulunk kifelé, nincs ordibálás, nincs lökdösődés, sőt még a kapuban elköszönnek tőlünk, jó éjszakát kívánva. Negyvenezer ember 15 perc alatt szertefoszlik, mentesítő járatok természetesen azonnal érkeznek. Újra a metrón ülünk, úton Manhattenbe este 11-kor.

kng