Az első meglepetés akkor ért, amikor az első vacsoránál megkértek minket, hogy a gyerekek üljenek a helyükön nyugodtan, mert „ez egy vendéglő, itt nem lehet szaladgálni vagy hangoskodni”.
Az ígért játszótér ősrégi volt, EU-szabvány előtti hintával és libikókával, valamint 7 piszkos kerti törpével, akiket egy pici házikóba lehetett ki- és bepakolni. A hotelben vállaltak „gyermekmegőrzést” is, hadd pihenjenek a szülők. Azt már nem is értették, hogy miért szeretne játszani egy szülő reggel fél 7-kor a saját gyerekével a játszószobában. Meg kellett várni a 7 órát azzal, hogy ebből nem lehet rendszer. (Nem tudtam az egyévesnek elmagyarázni…)
Az igazi hozzáállást a mindig kifogástalanul kivasalt dirndlit viselő főnökasszony mutatta meg, amikor a főként olasz gyerekekből álló kártyatársaságnak odavetette: „Bambini sono solo problemi”.
Érdekes lenne megfigyelni, hogy milyen reakciót váltana ki, ha Magyarországon járnának az emberek díszmagyarban dolgozni. Kiváló ruhatervezőnk, Náray Tamás nyilatkozta egyszer, hogy a nagyapjától örökölt gyönyörű fekete bocskai kabátot egy fesztivál gálaestjére nem merte felvenni, nehogy nemkívánt mögöttes politikai/identitásbeli tartalmat kölcsönözzön a ruha viselőjének.
Nem csak a gyerekeink miatt szégyellhettük (volna) magunkat, valahogy kerülték a társaságunkat is. Az olasz vendégek csak azért, mert ők az olaszon kívül más nyelven nem beszéltek, mi pedig csak angolul és németül beszéltünk az anyanyelvünk mellett.
Amikor fény derült arra, hogy anyám Hermagor közelében (Waiern, Karintia) született, apám pedig magyarországi német, a hotel személyzete kicsit megenyhült, de csak velem szemben. Karintia Haider nélkül is Karintia…A szellemidézés itt nem ért véget. Az bizonyára csak a sors különös történelmi fintora, hogy az egymás mellett elszállásolt mindkét magyar család ajtaja előtt ott figyelt Franz Joseph szigorú mellszobra, illetve friss virágokkal ékesített festménye, talán miheztartás végett.
Amint az a számla kifizetésekor kiderült, a „gyermekbarátságot” a falak vastagsága jelentette, ugyanis felárat fizettünk a hangszigetelésért, a "Kellerwand"-ért.
Hazafelé jutott eszembe Ausztriában élő barátnőm anyósának (már nem) meglepő kérdése, amikor elújságolták neki a nagy örömhírt, hogy a második gyermekáldás is közel van: „Wollt ihr einen Tiergarten vielleicht?”
Már csak „nevettem” a hazafelé vezető úton a kocsmák mellett felállított játszótereken. Mindent a felnőttek kényelméért...
Ausztria termékenységi rátája 2010-ben 1,44 volt, azaz egy átlag osztrák nő életében 1,44 gyermeket hoz világra. Ez az EU 27 tagállamához viszonyítva az utolsó harmadban való szerepléshez elég.
Ha tényleg ez az általános felfogás a „gyermekbarátságról”, lassan szerelhetik le a játszótereket ők is…(vö. Magyarország: 1,32).
Cs. E.
Schlank-Schlemmer Wellness Hotel Kürschner Kärnten
http://www.hotel-kuerschner.at/
Demography report 2010 - Older, more numerous and diverse Europeans ( 20/05/2011 )
Catalog N. : KE-ET-10-001-EN-C
http://www.statistik.at/web_de/statistiken/bevoelkerung/demographische_masszahlen/demographische_indikatoren/index.html
„Skót szoknya versus bocskai” – Terror Háza 2010. január 14.
http://www.terrorhaza.hu/mozi/konferencia/naray_tamas_politikai_motivum_es_formatervezes.html
