Mladicsot másfél évtized után elfogják Lazarevoban. A totális banalitás. Vagy inkább mindez azt mutatja, hogy a "szerb társadalom" ennyi idő elteltével képes elfogadni "nemzeti hősük" letartóztatását és kiadatását a hágai ítélőszéknek? De vissza a banalitáshoz. Egy kis földrajzi és helytörténeti ismeret azonnal leleplezi ezt a banalitást.
Nagykikinda. Bánság (Bánát). Vajdaság. A terület múltja beszédes, mégsem él a köztudatban, hogy mennyi náció, identitás rakódik le az alig kétszáz éves falura. Érdemes egy kicsit a felszínt megkapargatni, s akkor jöjjön egy kis történelem, néhol a magyar történelmet meghatározó évszámokkal. Röviden a történet arról szól, hogy XIX. század legelején valahol a vad dél-keleten örmény katolikusok, akik német ajkúak (svábok?) települnek le – a bécsi udvar oltalma alatt, és felvirágoztatják a mocsaras, kietlen vidéket. Ráadásul a szomszédos népek marosmenti románok, szerbek a Határőrvidéken, horvátok, bolgárok, magyarok igaz, alig-alig, részt vesznek ebben a munkában. Majd a Habsburg-ellenesség 1848-ban tetőfokára hág: magyarok fellázadnak és a szerbeknek is megjön az étvágya. A forradalmat leverik, marad a német uralom. Aztán 1918, 1944, 1946 1995 és Mladics, közben népek jönnek-mennek, elhurcoltatnak, lemészároltatnak, és újból betelepülnek. A kontinuitás ma is létezik, csak másképp.
1781-ben Lázár Lukács erzsébetvárosi marhakereskedő árverésen megveszi Écskát és környékét. Természetesen Lázár nem holmi egyszerű marhakereskedő, hanem a császári osztrák-magyar sereg ellátmányozásának tiszteletbeli alezredese, aki hadiszállítóként óriásira növeli vagyonát, korábban személyes jó kapcsolatot ápol Mária Teréziával, sőt a család generációkon keresztül a Habsburg udvarral. Ilyen háttérrel nem volt nehéz az uradalomban a legmodernebb mezőgazdaság technológiát bevezetni és fölvirágoztatni a környéket (még Liszt Ferenc is adott itt koncertet 1820-ban), hiszen az egész birodalomra kiterjedő kereskedelemmel bírtak. A titok a folyóban rejlik, a Béga ivóvíz és szállítási, közlekedési pálya egyben. Valamint az állítólagos földesúri "kegyetlenségben" - talán ma a sváb szigor maradt meg mindebből.
A Lázár család 3 falut is alapított az uradalom területén, amelyeket különféle nemzetiségekkel telepítették be, Lázárföld (1809) mind a mai napig viseli alapítója nevét, az etnikai összetétel azonban évtizderől-évtizedre változik.
Igaz, nem csak anyagi javak adták a sikerét az új településnek, Lázár gondoskodott arról, hogy a hit is szervező és megtartó erőként jelen legyen, így magával hozta a Mechitaritsa örmény katolikus rendet. A rend alapító mondata, így szól „vedd el egy nemzet nyelvét, és elszárad az a nemzet”.
Földesurai Lázárföldnek: Lázár Lukács, Lázár Ágoston, Lázár Zsigmond, Lázár Marianne és férje Harnoncourt Félix (Az utolsó Harnoncourt grófi sarj még az 1950-es években a faluban élt, a többiek persze Kanadába vándoroltak)
És egy kis kitérő 1848-ra. Jókora felfordulást hozott a forradalom Délvidéken, szerbek számára a Független Szerb Vajdaság volt a cél, de a forradalom levertével nem a szerbek által választott vajda került a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság (1860-ig létezett közigazgatásilag, de nem úgy, ahogy a szerbek elképzelték) élére, hanem maga Ferenc József nagyvajdai címmel, alvajda pedig Meyerhofer tábornok lett).
Az ezt követő időszak Lázárföld és a térség aranykora is egyben, egészen 1918 december 1-jéig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kikiáltásáig. Megkezdődött az újabb "népvándorlás", amit elősegített, hogy a "rendezetlen állampolgárságú" nem szlávok nem igényelhettek földeket. Elmentek, mások jöttek. 1929 újabb közigazgatási kiigazítás a szerbek javára. Persze a revans sem maradt el 1941 decemberében a Hideg Napokon (2500 szerb áldozat). Majd a viszont revans revansa: 1944 október 18-án megkezdődik a magyarok és a németek táborba gyűjtése, és a megtorló intézkedések (20000 körüli magyar áldozat). És a népvándorlás tovább folytatódik: Lázárföldre boszniai szerbeket telepítettek a II. világháború után. A római katolikus templomot 1948-ban elkezdik széthordani, 1980-ban végleg elbontják, anyakönyveket megsemmisítik, a hívők nélkül maradt evangélikus templomot az ortodox egyház veszi át. A monda úgy tartja, hogy a lázárföldeik maguk adták el Úristenüket, a pléh Krisztus eltűnt a feszületről, ahogy az egykor német telepesek leszármazottai is.
Szerbek lakják ma, boszniai szerbek. Mladics hazatért. A tizenötperces hír(név) itt véget ér.
kng
No comments:
Post a Comment
Note: only a member of this blog may post a comment.