Valódi demokraták klubja? - a decemberi EiT margójára

Amíg nincs döntés, addig nincs eldöntve semmi. Legalábbis ez a szabály Brüsszelben is érvényes. Illetve él egy másik aranyszabály is, miszerint jobb mindig a saját üzeneteket, benyomásokat személyesen tolmácsolni a médiának, mintsem teret adva kéretlen prókátoroknak a mondatok és a helyzet értelmezésére. Mivel nem volt döntés hajnalban, Orbán nem állt ki és mondta el véleményét. Megtették helyette mások. És elindult a panaszáradat a tízórás maratoni tárgyalásról, a szerződésmódosítás egyhangúlag való elfogadás kudarcáról és az euróövezeti megállapodáshoz való csatlakozás feltételeiről, amiről még nem volt végleges döntés. És persze a kimaradókat (a bűnösöket) pellengére is állították. Nem volt más választás, hiszen a német-francia „smooth operator” elakadt, ahogy Van Rompuy aprócska jogtechnikai bravúrja a szerződésmódosítás ratifikációk előli megmentéséről is. A technokraták ezt a kört elvesztették. Mondhatnánk, hogy éljen a demokrácia!

Azonban az euróövezet megmentése komoly feladat, a népszuverenitásra hivatkozni nagyon gyenge érv, állítja komoly szakértőnk is (Balázs Péter: Fekete bárányként kóboroltak el)

És valóban, akkor hajnalban Sarko-nek nem volt más választása, mint panaszkodni egyet a nyilvánosság felé, brit barátaira. És hogy hogyan került Magyarország a britek mellé a vádlottak padjára, (vagy inkább egy csónakba?) felettébb érdekes kérdés. Tekintve, hogy OV előző nap még Marseille-ben egyeztetett néppárti körben, tehát pontosan tudta, hogy mit mondhat, meddig mehet el. Marseille-i üzenete pedig világos volt: Magyarországnak nem áll érdekében blokkolni a megállapodást (érdekes, erre a mondatra nem sokan hivatkoztak, ellenben Cameron előzetes elkötelezettsége valahogy mégis csak a köztudat része lett.)

OV maga nem is mondott mást, mint ami a végeredmény lett: „Meg kell vitatnia a parlamentnek az euróövezeti megállapodást”. A vicc az egészben az, hogy amit Orbán következetesen végig képviselt, voltaképpen ahhoz csatlakozott további nyolc állam: Bulgária, Csehország, Dánia, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Svédország. Innen nézve az orbáni érvelés egy egész csapat államot meggyőzött, hogy azért mégis csak demokratikusan megválasztott vezetők, nem diktátorok, tehát a parlament, mint a népszuverenitás letéteményese ilyen horderejű döntések esetén kihagyhatatlan. Persze-persze, ez már súrolja a populizmust, de azért mégis csak.

Mennyire boldogok lettek volna az Európai Parlamenti képviselők és a föderalisták, hacsak egy mondat erejéig valaki is említette volna, hogy igen-igen a kormányközi konferenciára természetesen kikérjük az EP véleményét is, és örömmel látjuk képviselőit is a tanácskozáson. Sajnos, ilyen mondat nem hangzott el.

Ami ellenben visszhangzik a magyar médiában az az Orbánnak tulajdonított elutasítás, Sarko-féle tálalásban, mantra-szerű ismétlése, torzítása, hiszterizálása:

1. Gombár Csaba: Úgy érzem magam, mint a száz évvel ezelőtt élők
2. Heller Ágnes: Orbán Viktor szembefordult a Nyugattal
3. Lengyel László: A jövő befejeződött
4. Gyurcsány: 20 év legkártékonyabb külpolitikai döntése Orbáné
5. Gyurcsány: Orbán az unióból való kiiratkozás szélére sodorta Magyarországot
6. Scheiring Gábor szerint kormányzati bohózat játszódott le délelőtt
7. Az LMP parlamenti vitanapot követel (miután erről maga a miniszterelnök biztosította a magyar Országgyűlést!)
8. Mesterházy Orbán lépéséről: a hülyeségnek is van határa
9. EU-csúcs - A Jobbik elutasítja a megállapodást (ja igen, a Fidesz-szavazógép érvelés is előbukkan)
10. Orbán és Cameron fityiszt mutattak az eurónak
11. Orbán félreértette 26 kollégáját, vagy őt értették félre 26-an?

A totális végletesség. Igaz, Orbán nagy ziccert hagyott ki azzal, hogy jól felépített érvelését nem ő maga és nem elsőként tudatta a médiával. Így ismét előállt az a helyzet a magyar virtuális valóságban, hogy ha valaki csak a baloldali magyar sajtóra hagyatkozik és az ellenzéket hallgatja, úgy érezheti, hogy Magyarországon eljött a világvége.

Ezzel szemben az európai sajtó örül, hogy végre egy kis sikerről tud beszámolni. Lélegzethez jutott a politikai elit, igaz, ki tudja, meddig. A piac és a népharag kettős szorításában nehéz lesz manőverezni. Orbán legalább a demokratikus megoldás látszatára ügyelt. Erről persze egy árva szó sem esik. Demokraták, hol vagytok?

A baloldal ezt persze tudja, mert eleve mindent tud: csak arrafelé léteznek demokraták és az európaiság is kizárólag egy baloldali monopólium. A Fidesz politikája, legyen az akármi, nem minősülhet elfogadhatónak, legalább is onnan nézve, és ezzel le is van írva a magyar társadalom. Heller Ágnes amúgy is felvilágosított bennünket, hogy a magyarok szolgalelkűek, tehát a nép képviselete, ill. a demokratikusan megválasztott miniszterelnök mit sem ér.

kng