"Liberalizmus", válaszom a hvg körkérdése

A hvg ezeket a kérdéseket küldte körbe. Az általam küldött szöveget több helyütt átírták beleegyezésem nélkül. Az itt közölt szöveg a valódi.

a hvg kérdései:

- Önnek mit jelent a liberális demokrácia?
- Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
- Mi következik Orbán beszédéből?

- Önnek mit jelent a liberális demokrácia?

A liberális demokrácia a demokrácia-felfogásnak egy bizonyos válfaja, jóllehet az elmúlt években hegemóniára tört, a demokrácia többi lehetséges formáját – pl. a kereszténydemokráciát, szociáldemokráciát, konzervativizmust – egyre inkább kiszorította a politikai mezőnyről. Ez azt is jelenti, hogy az, amit mostanában „ liberális demokráciának” nevezünk, illetve nevezi saját magát, minőségileg elrugaszkodott az alapító atyák liberalizmus fogalmától, gondolok itt Millre, Tocqueville-re és a nálunk jóval kevésbé ismert Francis Lieberre. És, hogy az újabb kori liberálisok közül csak kettőt említsek, az újkori un. liberalizmus teljesen negligálja Isaiah Berlin és John Gray elemzését: szerintük ugyanis a valódi liberalizmus százszázalékig elfogadja a sokféleséget, az értékek összeegyeztethetetlenségét, a konfliktus elkerülhetetlenségét, a társadalmi harmónia keresésének pusztító következményeit és mindenáron szembeszáll az erkölcsi monizmussal. Ebből kiindulva a mai un. liberalizmus erősen ideologizált, intoleráns és türelmetlen az általa nem jóváhagyott mássággal szemben, elméleti síkon (hangsúlyozom, elméleti) közel kerül a 20. század nagy totalitárius rendszereihez. Egy példa az előbbiekre: amikor ez a „liberalizmus” kisebbségekről beszél, akkor ez kivétel nélkül csak a liberális erkölcsi törvényhozó elitek által elfogadott kisebbségeket célozza meg, a többi tűnjön el, mondhatni. Továabbi két jellemvonását említeném ennek a liberalizmusnak: univerzalizmusával megpróbálja saját elképzeléseit az egész világra kiterjeszteni, ráerőszakolni; ezt nyugodtan nevezhetjük szellemi gyarmatosításnak, a (marxi) kompradorokkal együttesen. Másrészt, az itt elemzett liberalizmus nem hajlandó saját esetlegességét beismerni, így nem kell a tőle eltérő nézetekkel vitába szállnia. Ez az álláspont nagyon is megkönnyíti a „liberalizmus” dolgát, de előbb-utóbb egy episztemológiai zárványban fogja magát találni (ez kb. megfelel Bibó István zsákutcájának).

- Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?

Hogy Orbán Viktor mit ért a "liberális" alatt, azt tőle kell megkérdezni. Az én elemzésem a sajátom. A tusnádfürdői beszéd elsősorban a gazdasági liberalizmusról szólt, a piaci fundamentalizmusról, illetve ennek a magyar gazdaságra gyakorolt káros hatásairól. Szerintem itt egy sokkalta  általánosabb, elméleti kérdésről van szó: az elmúlt két évtized alatt Magyarország egyfajta kísérleti állat (nyúl, patkány, tengeri malac au choix) szerepét játszotta. Egy tőkeszegény országba szabad bejárást kapott a globális tőke, abban a reményben, hogy ez elindít egy honi tőkefelhalmozást, technológiai transzfert és a humán tőke felerősödését. Tudjuk, nem így alakultak a dolgok, inkább a honi gazdasági aktorok felszámolását célozta meg a külföldi tőke, teljesen racionálisan, mert így szabadult meg az esetleges versenytől (pl. hol van mára a MOM?). Magyarország, bár manapság lassan elkezdődött a honi tőke felhalmozása, európai viszonylatban még mindig lemaradva kullog ezen a területen: az állami tulajdon rátája a legalacsonyabbak közé tartozik. EU-s tagságunk valójában nem nagyon segített ezen a téren: az egy főre eső GDP sorrendje alig változott 2004 és 2012 között – egyetlen volt kommunista államnak sem sikerült megközelíteni az EU-s átlagot, vagyis az EU konzerválta a lemaradást. Miért? Mert az EU ideológiája elfogadja a piaci fundamentalisták alapfeltételezését, nevezetesen hogy a piac mindig megtalálja az egyensúlyt, ezáltal minden szépen rendben fog jönni, hosszútávon. Erre mondta Keynes, hogy hosszútávon halottak leszünk mindannyian. A kortárs liberalizmus mindezzel szemben tanácstalan. A Piketty-vitában nincs mondanivalója, Marianna Mazzucátóról soha nem is hallott. Tehát ne lepődjünk meg, ha a Fidesz-kormány új alapokra helyezi a gazdaságot, szembemegy az (egyébként gyengülő) árral, felerősíti az állam szerepét a gazdaságban, „keretbe helyezi” a piacot (l’encadrement du marché) és a társdalom védtelenebb egyedeinek új esélyeket biztosít, vagyis megpróbálja felszámolni a kirekesztettséget, érezhetően sikeresebben, mint a baloldali kormányok.

ui. Aki semlegesen olvasta a tusnádfürdői beszéd szövegét, az tudja, hogy az Orbán Viktor által használt „illiberális” jelző nem érinti az alapjogokat, a szabadságot. A többi evidencia, legalább is ennek kellene lennie, de a magyar baloldal kivétel nélkül a lehető legsötétebb színekben képzeli el a miniszterelnököt – ti. itt egy „elképzelt” Orbán Viktorról van szó. Ebből is áll a szabadság. (Ez arra a félkérdésre is választ ad, hogy mit „ért [OV] közönsége” a „liberális” alatt, ill. nem tudom, nekik kell feltenni a kérdést.)

- Mi következik Orbán beszédéből?

Lesz (már elkezdődött) egy nagy nemzetközi sopánkodás, hogy már megint itt vannak ezek a magyarok, udvariatlanul kimondják, hogy a király öltözéke meglehetősen rongyos, hogy a „liberalizmus” egyre nehezebben tartja magát (l. az Európai Parlamenti választások eredményét: kb. 25 százalékot kapott az EU és liberalizmus elleni EU-szkeptikus ellenzék, nem itthon, hanem Nyugaton). Ugyanakkor a piaci fundmentalizmuson alapuló gazdasági modell válságát már több nemzetközi elemzés megírta. Egyesek még arra is képesek lesznek, hogy kimondják, Orbánnak igaza van, paradigmaváltásra van szükség. Rövid távon azért a sértett és sértődött baloldal hangja lesz a leghangosabb, mint ahogyan az üres hordókkal az szokott lenni. Még az is feltételezhető, hogy egy évtized múlva a tusnádfürdői beszédet, mint a szükséges változás vakmerő/bátor előfutáraként fogják emlegetni. Persze, az is lehet, hogy nem. De akkor nagy bajban lesz a demokrácia.

Schöpflin György