A hvg ezeket a kérdéseket küldte körbe. Az általam küldött szöveget több
helyütt átírták beleegyezésem nélkül. Az itt közölt szöveg a valódi.
a hvg kérdései:
- Önnek mit jelent a liberális demokrácia?
- Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
- Mi következik Orbán beszédéből?
- Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
- Mi következik Orbán beszédéből?
- Önnek mit jelent a liberális demokrácia?
A liberális demokrácia a demokrácia-felfogásnak egy bizonyos válfaja,
jóllehet az elmúlt években hegemóniára tört, a demokrácia többi lehetséges
formáját – pl. a kereszténydemokráciát, szociáldemokráciát, konzervativizmust –
egyre inkább kiszorította a politikai mezőnyről. Ez azt is jelenti, hogy az,
amit mostanában „ liberális demokráciának” nevezünk, illetve nevezi saját
magát, minőségileg elrugaszkodott az alapító atyák liberalizmus fogalmától,
gondolok itt Millre, Tocqueville-re és a nálunk jóval kevésbé ismert Francis
Lieberre. És, hogy az újabb kori liberálisok közül csak kettőt említsek, az
újkori un. liberalizmus teljesen negligálja Isaiah Berlin és John Gray
elemzését: szerintük ugyanis a valódi liberalizmus százszázalékig elfogadja a
sokféleséget, az értékek összeegyeztethetetlenségét, a konfliktus
elkerülhetetlenségét, a társadalmi harmónia keresésének pusztító
következményeit és mindenáron szembeszáll az erkölcsi monizmussal. Ebből
kiindulva a mai un. liberalizmus erősen ideologizált, intoleráns és türelmetlen
az általa nem jóváhagyott mássággal szemben, elméleti síkon (hangsúlyozom,
elméleti) közel kerül a 20. század nagy totalitárius rendszereihez. Egy példa
az előbbiekre: amikor ez a „liberalizmus” kisebbségekről beszél, akkor ez
kivétel nélkül csak a liberális erkölcsi törvényhozó elitek által elfogadott
kisebbségeket célozza meg, a többi tűnjön el, mondhatni. Továabbi két
jellemvonását említeném ennek a liberalizmusnak: univerzalizmusával megpróbálja
saját elképzeléseit az egész világra kiterjeszteni, ráerőszakolni; ezt
nyugodtan nevezhetjük szellemi gyarmatosításnak, a (marxi) kompradorokkal
együttesen. Másrészt, az itt elemzett liberalizmus nem hajlandó saját
esetlegességét beismerni, így nem kell a tőle eltérő nézetekkel vitába szállnia.
Ez az álláspont nagyon is megkönnyíti a „liberalizmus” dolgát, de előbb-utóbb
egy episztemológiai zárványban fogja magát találni (ez kb. megfelel Bibó István
zsákutcájának).
- Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
Hogy Orbán Viktor mit ért a "liberális" alatt, azt tőle kell
megkérdezni. Az én elemzésem a sajátom. A tusnádfürdői beszéd elsősorban a gazdasági
liberalizmusról szólt, a piaci fundamentalizmusról, illetve ennek a magyar
gazdaságra gyakorolt káros hatásairól. Szerintem itt egy sokkalta általánosabb, elméleti kérdésről van
szó: az elmúlt két évtized alatt Magyarország egyfajta kísérleti állat (nyúl,
patkány, tengeri malac au choix)
szerepét játszotta. Egy tőkeszegény országba szabad bejárást kapott a globális
tőke, abban a reményben, hogy ez elindít egy honi tőkefelhalmozást,
technológiai transzfert és a humán tőke felerősödését. Tudjuk, nem így
alakultak a dolgok, inkább a honi gazdasági aktorok felszámolását célozta meg a
külföldi tőke, teljesen racionálisan, mert így szabadult meg az esetleges
versenytől (pl. hol van mára a MOM?). Magyarország, bár manapság lassan
elkezdődött a honi tőke felhalmozása, európai viszonylatban még mindig lemaradva
kullog ezen a területen: az állami tulajdon rátája a legalacsonyabbak közé
tartozik. EU-s tagságunk valójában nem nagyon segített ezen a téren: az egy
főre eső GDP sorrendje alig változott 2004 és 2012 között – egyetlen volt
kommunista államnak sem sikerült megközelíteni az EU-s átlagot, vagyis az EU
konzerválta a lemaradást. Miért? Mert az EU ideológiája elfogadja a piaci
fundamentalisták alapfeltételezését, nevezetesen hogy a piac mindig megtalálja
az egyensúlyt, ezáltal minden szépen rendben fog jönni, hosszútávon. Erre
mondta Keynes, hogy hosszútávon halottak leszünk mindannyian. A kortárs
liberalizmus mindezzel szemben tanácstalan. A Piketty-vitában nincs
mondanivalója, Marianna Mazzucátóról soha nem is hallott. Tehát ne lepődjünk
meg, ha a Fidesz-kormány új alapokra helyezi a gazdaságot, szembemegy az
(egyébként gyengülő) árral, felerősíti az állam szerepét a gazdaságban,
„keretbe helyezi” a piacot (l’encadrement
du marché) és a társdalom védtelenebb egyedeinek új esélyeket biztosít,
vagyis megpróbálja felszámolni a kirekesztettséget, érezhetően sikeresebben,
mint a baloldali kormányok.
ui. Aki semlegesen olvasta a tusnádfürdői beszéd szövegét, az tudja, hogy
az Orbán Viktor által használt „illiberális” jelző nem érinti az alapjogokat, a
szabadságot. A többi evidencia, legalább is ennek kellene lennie, de a magyar
baloldal kivétel nélkül a lehető legsötétebb színekben képzeli el a
miniszterelnököt – ti. itt egy „elképzelt” Orbán Viktorról van szó. Ebből is áll a szabadság. (Ez arra a
félkérdésre is választ ad, hogy mit „ért [OV] közönsége” a „liberális” alatt,
ill. nem tudom, nekik kell feltenni a kérdést.)
- Mi következik Orbán beszédéből?
Lesz (már elkezdődött) egy nagy nemzetközi sopánkodás, hogy már megint itt
vannak ezek a magyarok, udvariatlanul kimondják, hogy a király öltözéke
meglehetősen rongyos, hogy a „liberalizmus” egyre nehezebben tartja magát (l.
az Európai Parlamenti választások eredményét: kb. 25 százalékot kapott az EU és
liberalizmus elleni EU-szkeptikus ellenzék, nem itthon, hanem Nyugaton). Ugyanakkor
a piaci fundmentalizmuson alapuló gazdasági modell válságát már több nemzetközi
elemzés megírta. Egyesek még arra is képesek lesznek, hogy kimondják, Orbánnak
igaza van, paradigmaváltásra van szükség. Rövid távon azért a sértett és
sértődött baloldal hangja lesz a leghangosabb, mint ahogyan az üres hordókkal az
szokott lenni. Még az is feltételezhető, hogy egy évtized múlva a tusnádfürdői
beszédet, mint a szükséges változás vakmerő/bátor előfutáraként fogják
emlegetni. Persze, az is lehet, hogy nem. De akkor nagy bajban lesz a
demokrácia.
Schöpflin György